Atópia, ekcéma

Atópia, ekcéma

Az ekcéma a leggyakoribb, számos ember életét megnehezítő, bőrszárazsággal, krónikus gyulladással járó, viszkető bőrbetegség. A tünetek lokalizációja és jellege az életkorral változik. Elmondható, hogy akut szakaszában a bőr kipirosodása, apró hólyagok megjelenése  és a nedvedző tünetek dominálnak; míg a  késői szakaszban - a panaszok tartós fennállásakor - sebek, pörkök, hámlás, bőrterületek tartós megvastagodása, ill. pigmentációs eltérések figyelhetőek meg.

Miért van egyre több ekcémás beteg?

A jóléti társadalmakban, így hazánkban is, igen magas az ekcémás esetek aránya, melynek  összetett okai vannak. A kiváltó okok egyrészt a külső (exogén) környezeti tényezőkben keresendőek: urbanizáció, magas anyai életkor, a magzatot ért káros hatások stb. Másrészt pedig endogén okai lehetnek, vagyis genetikailag hajlamos egyéneknél alakulhat ki. Alapja az immunrendszernek egy sajátos gyengesége, amit atópiás alkatnak nevezünk. Az ilyen betegek között a bőrtünetek mellett vagy az életkor előrehaladtával, bizonyos sorrendben, egymást követően fordulhat elő asztma, szénanátha vagy egyéb allergiás betegség.

Mikor érdemes orvoshoz fordulni?

Az ekcémával nem könnyű együtt élni. A betegek nehezen viselik el, hogy arcukon, testükön viszkető vörös foltok, nedvedző vagy száraz, hámló felületek jelennek meg.

Javasolt orvoshoz fordulni, ha

• az otthoni praktikák már nem segítenek,
• a tünetek kellemetlenné válnak,
• a napi rutin munka elvégzését zavarják,
• a viszketés alvászavart okoz,
• a bőrtünetek érzékenyek, fájdalmasak,
• a  felülfertőződésnek a legkisebb gyanúja is felmerül!

Az ekcéma kezelése

Olyan kezelés, amely az atópiás ekcémát egy csapásra, végleg meggyógyítaná, sajnos nem létezik!

Rendkívül fontos a megelőzés, a provokáló faktorok (allergének, dohányzás, stressz stb.) kiiktatása. A betegség karbantartható, a tünetek minimálisra visszaszoríthatóak, a beteg hosszabb-rövidebb ideig tünetmentessé tehető.

Mindezeket kombinált kezeléssel lehet elérni. Többek között:

• speciális bőrápoló készítményekkel,
• lokális gyulladáscsökkentő kenőcsökkel,
• immunválaszt módosító lokális gyógyszerekkel,
• antihisztamin terápiával,
• szükség esetén antibiotikum alkalmazásával,
• fényterápiával,
• szükség esetén pszichoterápiával.

Összefoglalva elmondható, hogy a betegnek és orvosának együtt kell megtalálnia a kenőcsöknek és a gyógyszereknek azt a kombinációját, valamint azokat a kiegészítő gyógyító módszereket, amelyek a beteg számára a legmegfelelőbbek.

Mire kell még az ekcémás betegnek figyelnie?

Legfontosabb a rendszeres, napi testápolás, melyet a tünetmentes időszakban is különböző illatanyag-mentes, speciális hidratáló, lipidpótló készítményekkel kell végezni.

Tisztálkodáskor a rövid (nem túl meleg vízzel történő) zuhanyzást ajánljuk olajos fürdetővel, mivel az a bőrt nem szárítja.

A megfelelő öltözködés is rendkívül fontos: jól szellőző, könnyű, puha pamutruhákat hordjanak, kerüljék a műszálas anyagokat és a gyapjút!

Lakásban javasolt a provokáló faktoroktól (poratka, penészgombák, cigarettafüst) mentes környezet megteremtése, a levegő páratartalmának a növelése. Gyakran szellőztessünk! Háziállatot (macska, kutya) ne tartsunk, mivel az állati szőrök allergizálnak!

Az atópiás ekcéma kialakulását megelőző diétának csak akkor van jelentősége, ha az élelmiszer-allergia bőrtüneteket provokáló szerepe egyértelműen bizonyított.

Kerüljük az irritáló ételeket (citrusfélék, paradicsom és más lédús gyümölcsök), melyek a száj körül, a bőrrel érintkezve ekcémát okoznak!

Csecsemőknél az első 6 hónapig tartó szoptatás protektív (védő) tényező. Ajánlott a pépes ételek 6 hónap utáni, a glutént tartalmazó gabonafélék 4 hónap utáni bevezetése, illetve az első életévben a tojás mellőzése.